Hogy őszinte legyek, a bútorokat illetően viszonylag gyakran vannak új igényeim vagy legalábbis szívesen lecserélem, amit csak tudok, ám egy valami mindig is nagy vágyam volt. Méghozzá a napfényes lakás, napfényes nappalival.

Ma már, ugyan van egy kis szélhámos 11 hónapos kisfiam, így számos dolog jelenleg csak ábránd marad.

Ettől függetlenül azonban, hha egyszer tényleg eljutok oda, hogy napfényes nappalim lehet, akkor az biztos, hogy hajópadlós lesz, szőnyeg is csak módjával, a falakat pedig maximum tojáshéjszínűre festem majd.

Erre is megvan az indokom. Egyrészt nem szűkíti a teret, mint valami vadabb szín, másrészt könnyebben variálhatom a kiegészítőket, ha éppen ahhoz lenne éppen kedvem.

Még egy dolog állandó talán. Az a rattan, illetve a fonott cuccok imádata, amelyekkel mindig is szívesen csinosítottam az otthonomat. (Lehet, hogy ez valami gyerekkori mérgezés, mert hajdanán nálunk is voltak rattanfotelek otthon)

Talán azért is van ez a szerelem, mert ezek a típusú berendezések valamifajta természetességet kölcsönöznek a szobának, lakásnak. Igaz, ebből sem szeretem, ha sok van, de a jól megválogatott darabok mindenképp ízlésessé teszik az enteriőrt. Legalábbis az én szememben. Talán ezért is válogattam rattanhatású magas polcot és egy kis gurulós kiegészítőt “álmaim” fényes nappalijába, amelyet az otthonokesmegoldasok.hu oldalon lévő applikáció segítségével készítettem el.

Régebben egyáltalán nem gondoltam volna, hogy vonzódni fogok a bőr bútorokhoz, ám ez a fajta megjelenés, ez a forma számomra a letisztultságot sugallja, ráadásul nagyon jól passzol hozzá tulajdonképpen mindenféle berendezés. Ha akarom a minimál stílusba is tökéletesen belefér, de ideális az eklektikusabb és a kissé otthonosabb berendezések közé is.

Imádom még a növényeket is, a kis bohókásaktól, a magas hosszúkásokig, de a pálmákat is szeretem. Persze, ezek is csak napsütötte helyen érzik jól magukat, mert egy árnyékos, félhomályos szobában hamar lekókadnak.

A montázsomba beletettem még egy pár hangfalat is (mert csak ez látszódna normálisan), amelyeket rájöttem, hogy nem csak a férjem unszolására tűrnék meg ebben a nappaliban, hanem én magam is szívesen használnám…

És az elmaradhatatlan csocsó! Hogy miért? Mert sok jópofa emlék fűz ehhez a játékhoz és ha már ilyen tágas szobám lenne, ami nincs agyonzsúfolva egy rakás nagy bútorral, ráadásul, valami házimozi is helyet kapna (ezért is nagy hangfalak), akkor még egy kis szórakozás beleférne, nemde?